a vasárnapi békaesésem = munkahelyi baleset, hiszen éppen oda igyekeztem.
a jegyzőkönyv felvételéhez pedig be kellett mennem ma a ceghez.
Tibo kollégam mivel fogad hangosan?
idezem: „Na, hogy megy már a balkezes seggtörlés?”
egy fél pillanatra talán megszűnt a szerkesztőségi alapzsongás, majd kipukkadt a röhögés.először belőlem, majd a többiekből is.
nevetéstől fuldoklva válaszoltam neki: „édesdrágatibókám, én is nagyon szeretlek!”
jó is a jó munkahelyi légkör.
ha jó...
kivéve, ha az emberek nem kínjukban poénkodnak, merthogy újabban már ez megy.(és ebben a vérzivataros helyzetben kellett nekem eltörnöm a csuklómat,
8, azaz Nyolc hét táppénzre kárhozatva magam.)
csoda-e, hogy félek?
félek, hogy engem is,
engem is elküldnek,
elküldenek, mert ...
mért is?
hát ez az, amit nem tudok meg, ha nekem is azt mondják majd, hogy szépvoltjóvoltköszönömennyi.
:(
2 megjegyzés:
1. Mit is mondhatnék? Nagyon sajnálom, hogy ezt történt veled. Nem is én lennék, ha nem kívánkozna ki belőlem, hogy keresd meg, hogy mit lehet a helyzetből a javadra fordítani!
2. Előbb érjünk el a hídig, csak aztán menjünk át rajta.
3. Már megint tettem valamit a másik blogdba, de már kezdek rájönni, hogy hogyan csinálom.
Gyógyulást és jobbulást Neked!
Megjegyzés küldése