kép szöveg nélkül...

...egyelőre, ugyanis nagyon isnpiráló. szerintem.

Jónás Tamás verselte két sóhaj találkozásáról (nekem)

mint kettő szürke fémpénz amit két fiatal kislány
elgurít a város széli agyonkopott járdán
és megütköznek szétpattannak eltűnnek a fűben
figyeltem rád sóhajtottam nem lehetett hűbben
nem feleltél elfordultál szemedben a villany
leoltódott és azóta sötétlila kínban
tapogatok falat ajtót körtét szádat számat
mi az ami ilyen csendben és melegen támad?
szél vagy vihar üresedés hétvége vagy féltés?
nincsen válasz olyankor mikor nincs igaz kérdés
letérdeltem fejet hajtva bőröm kezdett látni
éreztem hogy érzed te is: megtörténhet bármi
balesetünk véletlen volt majdnem belehaltunk
egy időben egy szájba s egy szívvel sóhajtottunk


(és mindezt így, ahogy olvasod, nem egészen 10 (azaz Tíz) perc alatt követte el. én azt mondom: ez már a zseni kategóriája)  

új ruha természetes anyagból

egy kicsit felfrissítettem a blog ruhatárát.
az előző képpel semmi bajom nem volt, talán csak annyi: lehet, hogy photoshoppal készült.
ez ellenben tuti, hogy eredeti.
mindenben azt szeretem, ami természetes...

ez a hét jól kezdődött

VALENCIA Ciutat de Les Arts i Les Ciencies (Palau de Les Arts) 

Playa & Torro
& Jamon &
Paela & 34 C 
                :-) 
köszönöm!

ha lehetne, milyen lenne?

Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
(Magna Cum Laude)

ok és okozat

én: ha a te cipődben járnék, egészen biztos, hogy másként látnám a dolgokat.
nemén: ????? (+ hatalmasra kerekedett szem)
én: mert nekem nem 45-ös a lábam, és tuti, hogy minduntalan elesnék benne.

kezdet és vég

az unalmas életnek akkor van vége, amikor tragédia kezdődik.
vagy forditva. 
bár olykor úgy tűnik, hogy az unalmas élet – maga a tragédia.


(köszönöm, k., a Dalí-képet!*)
*a fenti