napok (hetek?) óta tartó "lefosombammeg", vállrándítós hangulatom nem múlik.
pedig már annyi keserűcsokit megettem lehetőséget adva a boldogsághormonoknak, hogy tegyék, amit tenniük kell, de valahogy nem érzem a hatást. ha csak azt nem, hogy a nadrágom kezd összemenni, ezért még inkább "lefosombammeg"! indulatba jövök, vállat rándítok és...
(igen, azt hiszem, fáj a lelkem!)
4 megjegyzés:
szóval a lélek a hibás akkor,hogy összement a nadrágom !:)
Ige azt hiszem fájsz picit...egyél müzlit:)
És sétálj nagyokat..
Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, bár tudom ez nem vigasztal.
Csak!
Hozzáteszem, hogy én már három napja nem iszom kávét. De ha sok ilyet olvasok, megordítom a szűrőt, és vastagon tömöm meg a tartályt, hadd dübörögjön a fél lóerő ott a bordáim alatt.
Az erővel M van.
Megjegyzés küldése