2010. november 26., péntek

miért?

napok (hetek?) óta tartó "lefosombammeg",  vállrándítós hangulatom nem múlik.
pedig már annyi keserűcsokit megettem lehetőséget adva a boldogsághormonoknak, hogy tegyék, amit tenniük kell, de valahogy nem érzem a hatást. ha csak azt nem, hogy a nadrágom kezd összemenni, ezért még inkább "lefosombammeg"! indulatba jövök, vállat rándítok és...

(igen, azt hiszem, fáj a lelkem!)

4 megjegyzés:

Málna írta...

szóval a lélek a hibás akkor,hogy összement a nadrágom !:)


Ige azt hiszem fájsz picit...egyél müzlit:)
És sétálj nagyokat..

Bandi Elmondo írta...

Nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, bár tudom ez nem vigasztal.

Hanczur írta...

Csak!

Hanczur írta...

Hozzáteszem, hogy én már három napja nem iszom kávét. De ha sok ilyet olvasok, megordítom a szűrőt, és vastagon tömöm meg a tartályt, hadd dübörögjön a fél lóerő ott a bordáim alatt.
Az erővel M van.