2011. április 14., csütörtök

filó, így az éjszaka közepén

vajon ha másik ember volnék, lennék-e a saját barátom?
úgy vélem: igen. és ezt határozottan állítom.
bár valószínűleg olykor nehezen viselném a türelmetlenségem, a túlzott ragaszkodásom, a(z infantilizmusomból fakadó?) gyerekes kíváncsiságom, rácsodálkozásaim az élet megannyi csúf, szép, szebb és még randább részletére, a hirtelen haragom....
de szeretném magam ezekkel a rossz tulajdonságaimmal együtt, és mindezek ellenére is.
mert a barátom lennék.

(és ha a kérdést te teszed fel magadnak, mi a válaszod rá?)

3 megjegyzés:

Agnes. írta...

En is lennek a baratom, de maradnek a Tied is:)a turelmetlenseg a ragaszkodas, olyan jellemzok, hogy ossze sem tudnank veszni, mert megvan mindkettonkben:)

Nagyon jo iras, mosolygos napom lesz!

puszillak!

KisVirág írta...

Ez nagyon jó kérdés! Érdemes lenne arra, hogy akár végigmenjen blogolók között is :)) ...így végiggondolva, azt hiszem, el tudnám magam viselni, és most nem vagyok elfogult :)) ahogy a barátaim körét nézem, úgy érzem, megállnám a helyem magam mellett is :)

oximoron írta...

@Agnes,
köszönöm, duplán-triplán örülök. :)

@KisVirág,
ha gondolod, küldd ki a blogolókak, forrásmegjelöléssel, tkp. miért ne?
szerintem is megállnád a helyed magad mellett! :)