hogy mért nem tudom befogni a számat, amikor érzem, hogy szavai az utolsó utáni cseppek?
és mért hagyom magam sodorni a feszültségspirállal egyre tovább és tovább, felhozva a bugyrokba rejtett vélt-valós sérelmeket?
és a többiek mért hallgattak, hiszen tudják, hogy nagyobbrészt nekem van igazam?
basszus, lehet, hogy kirúgattam magam...????
máris mikroméretű a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ma délután fél kettő körül a cégnél leszek.
3 megjegyzés:
..azert bizom benne, hogy nem rugattad ki magad..
Csak alternatív rálátásom van, de szerintem jó munkaerő lehetsz. Nyugodtan, okosan, és szerintem a magunk alternatív módján sokan támogatunk.
"Ne légy szeles! Bár munkádon más keres..." ez az idézet eleje, ahogy József Attila írta, de gimnáziumi osztályunk falán jelmondatként ez érdekes módon? lemaradt...
Évtizedekkel ezelőtt, de azt hiszem, ma sem írnák ki.
Derűs önbizalmat kívánok.
Megjegyzés küldése