2012. október 6., szombat

hogyan tovább?

bevallom, éreztem, hogy rám is sor kerül, de nem hittem, hogy ilyen hamar.
sőt nem hittem, hogy rajtam kívül még 12 közvetlen kollégámmal ugyanez történik.
nem nyújtom tovább, következzenek a száraz tények:
egy teljes és jól összeszokott napilapgyártó csoportot építenek le "fokozatosan", azaz a csoportos elbocsátást kijátszva, bár látszólag teljesen jogszerűen.
én hivatalosan  november 19-én dolgozom utoljára.
a 12-es számot ezentúl nem hiszem, hogy szeretem, mert 2012.12.12. a felmondási idő vége, tehát "hivatalosan" eddig vagyok állományban.

mi lesz veled, emberke? - kérdezem magamtól még akkor is, sőt éppen azért, mert már 50+ vagyok.
igaz, hogy hosszú évek (26+) tapasztalatával és elismerten nagy tudással rendelkezem a szakmában, nem számít.
igaz, hogy mindenkinek mindig mindenben önzetlenül segítettem, nem számít.
mint ahogy az sem érdekel senkit (ott fönt, ahol erről az egészről döntést hoztak), hogy a kocka alakú, döcögve nyögvenyelős mondatok gyöngyként gurulva kapcsolódtak szóláncokká, és hibátlanul kerültek az olvasókhoz.
********
új fejezet kezdődik, ez az egy biztos.
viszont nem tudom, lesz-e/lehet-e elegendő anyagi fedezet, s ha esetleg igen, megvalósíthatom-e a dédelgetett álmomat, Caminót.  

hogyan tovább? egyelőre nincs válasz.

6 megjegyzés:

Agnes. írta...

:( semmi biztatot nem tudok mondani, altalanossagokat meg nem szeretek.

Puszillak! es pokoli sok energiat, erot kivanok!

oximoron írta...

köszönöm, Ágnes, rám fér az összes jókívánságod! :(

Orsi írta...

Nem vigasz, tudom...de én 35 évesen már nem kellettem, sem a szaktudás, sem a munkabírás nem számított...tulajdonképpen semmi nem számított a munkáltatónak. Az hogy én mit éreztem, a kutyát nem érdekelte. Most per pillanat van munkám, de ki tudja meddig..ez mindig ott lebeg az ember feje felett.
Kívánom, hogy megoldódjon a problémád!

Bohóc írta...

Szorítok neked ... a mihamarább válaszért.

Lili írta...

Erőt kívánok Neked Oxi a nehéz időszak leküzdéséhez. Hiszem, hogy máshol még szükség van értékes emberekre.

letrox írta...

Áttudom érezni a gondodat,én most kerültem ebbe a helyzetbe.....