bevallom, éreztem, hogy rám is sor kerül, de nem hittem, hogy ilyen hamar.
sőt nem hittem, hogy rajtam kívül még 12 közvetlen kollégámmal ugyanez történik.
nem nyújtom tovább, következzenek a száraz tények:
egy teljes és jól összeszokott napilapgyártó csoportot építenek le "fokozatosan", azaz a csoportos elbocsátást kijátszva, bár látszólag teljesen jogszerűen.
én hivatalosan november 19-én dolgozom utoljára.
a 12-es számot ezentúl nem hiszem, hogy szeretem, mert 2012.12.12. a felmondási idő vége, tehát "hivatalosan" eddig vagyok állományban.
mi lesz veled, emberke? - kérdezem magamtól még akkor is, sőt éppen azért, mert már 50+ vagyok.
igaz, hogy hosszú évek (26+) tapasztalatával és elismerten nagy tudással rendelkezem a szakmában, nem számít.
igaz, hogy mindenkinek mindig mindenben önzetlenül segítettem, nem számít.
mint ahogy az sem érdekel senkit (ott fönt, ahol erről az egészről döntést hoztak), hogy a kocka alakú, döcögve nyögvenyelős mondatok gyöngyként gurulva kapcsolódtak szóláncokká, és hibátlanul kerültek az olvasókhoz.
********
új fejezet kezdődik, ez az egy biztos.
viszont nem tudom, lesz-e/lehet-e elegendő anyagi fedezet, s ha esetleg igen, megvalósíthatom-e a dédelgetett álmomat, Caminót.
hogyan tovább? egyelőre nincs válasz.
6 megjegyzés:
:( semmi biztatot nem tudok mondani, altalanossagokat meg nem szeretek.
Puszillak! es pokoli sok energiat, erot kivanok!
köszönöm, Ágnes, rám fér az összes jókívánságod! :(
Nem vigasz, tudom...de én 35 évesen már nem kellettem, sem a szaktudás, sem a munkabírás nem számított...tulajdonképpen semmi nem számított a munkáltatónak. Az hogy én mit éreztem, a kutyát nem érdekelte. Most per pillanat van munkám, de ki tudja meddig..ez mindig ott lebeg az ember feje felett.
Kívánom, hogy megoldódjon a problémád!
Szorítok neked ... a mihamarább válaszért.
Erőt kívánok Neked Oxi a nehéz időszak leküzdéséhez. Hiszem, hogy máshol még szükség van értékes emberekre.
Áttudom érezni a gondodat,én most kerültem ebbe a helyzetbe.....
Megjegyzés küldése