2012. november 19., hétfő

ma jegyzet* lett volna, de nem jelent meg


Viszontlátásra!
Ennyi volt?

– Ne bolondozz már! – mondtam kollégámnak, amikor arról beszélt, hogy hamarosan „annyi lesz” nekünk. Trükkös titkok tudója ő, megtapasztalhattam már, hogy akad némi igazságmagonc hanyag eleganciával elszórt szavaiban. De hogy ennyire akut a dolog, nem hittem. A hír váratlanul ért, mint derült égből vakbélgyulladás, hogy röpke húsz év után megszűnik a munkaviszonyom. Sőt nem csak az enyém, az egész csoporté. „Nagy ügy!” – gondolhatják, hiszen kies honunkban sajnos mindennaposak az elbocsátások. 
A látszat csal: nem ennyire viccesen él(t)em meg, és korántsem dolgoztam még fel az „élményt”. Fáj, és azt érzem, attól szakítottak el, aki mindenkinél fontosabb nekem. Talán furcsa, de megtaláltam a munkám, és abban önmagam. A formális logika szabályai szerint tehát ha a munkám elvész, én is elveszek. Az esély reális, hiszen a huszonéves HR-esek röpke hat másodperc alatt dobják kukába az 50+ korosztály önéletrajzát, így az interjúig is igen nehéz eljutni, nemhogy elhelyezkedni... 
Kaleidoszkóp emlékeim mint megannyi szilánk megsebeznek, de visszatükrözik a mindennapok sikerélményét is: a kocka alakú mondatok gyöngyként gördülő szóláncokká, a szöveg nyelvtanilag helyessé, az értelmetlenségek értelmesekké váltak. 
Cseppben a tenger most az én búcsúm. Búcsú a xxxxxxxxxxxxx**, a munkatársaktól, a munkámtól. Hogy miért kellett ez az átszervezés, kinek állt érdekében, és mi ebben a jó? A válasz talán ebben rejlik: „Nagyon jól van így. Így ahogy van, rosszul is. Nagyon jól” – Rejtő tudott valamit, és nem volt bolond. 


*jegyzet = Nézőpont (rovat az újságban): megszabott terjedelem, ergo maximált karakterszám. ez még éppen befért volna. koccra. éreztem, hogy nem jelenik meg, ezért nem dőlök a kardomba, és a Dunának sem megyek. :) magamból kiírtam, veletek megosztottam. és ez jó.

** =  a napilap neve, ahol hivatalosan ma volt az utolsó munkanapom. de "kitakartam", mert.   


6 megjegyzés:

Újságíró Világvégén írta...

Számomra még mindig hihetetlen, hogyan dönt(h)e(t)nek egyetlen tollvonással romokba életeket. Valami nem számít.

oximoron írta...

valami nagyon nincs rendjén. sajnos.

Agnes. írta...

Klara Draga!

Egyszer nehany eve irtam egyet, "menet kozben megvaltozott a jatekszabaly"mondta az akkor valasztott elnok.Peldakent egy gyarban 1000 emberbol 100 kell, magyarazta.A tobbi 900-t iskolakba kuldte, uj teruletre.Ennyi iskola nem letezik ..
Nem tudom , nem latom a veget, csak a sok tragediat.

Nagyon sajnalom , ami veled tortent:(

Ria írta...

"Rejtő tudott valamit, és nem volt bolond." - Ez így igaz!

Szeretnék valami biztatót mondani, de nem tudok. :(
Minden jót kívánva üdvözöllek: Ria


Betond írta...

A formális logika szerint a nem igen az nem nem. Úgyhogy fel a fejjel, ezt a 30 napot féllábon is kibírjuk. (Egyébként érdekes az idõzítés, velünk is tegnap közölték.)

Muzsi Attila írta...

De ismerős nekem is ez a hanyag mozdulat, amivel visszadobják az ember dossziéját, többéves együttműködés után...s még én maradjak a hibás, én érezzem szarul magam...