2008. június 9., hétfő

21 gramm

mar napok ota olyan semmilyen vagyok. mert faj. igen, nagyon sajog. nem, most nem a fejem, hanem - kitalalod, ugye? - a lelkem. sajnos. en valahova a mellkasom moge teszem ezt a 21 grammnyi kepzodmenyt. van, aki szerint ez a fejben talalhato.

oops!
lehet, h. azert fajt annyira nagyon a fejem a multkor, mert ott is? (ez a felteves eddig nem jutott eszembe.)

a lelek bajaira nem talaltak meg fel gyogyito pirulat. en most lenyelek egy placebot: es igen, akarok rola beszelni!

azuuuuuugyvolt, vagyis ott kezdodott, h. nem mentunk el nyaralni. most. illetve majus vegen, 1 hetre. igen, tudom, en mondtam le telefonon, de a keszuleket ő hozta oda nekem. meg a szalloda telefonszamat is. pedig eppen a nyolc nap/het ejszakara becsomagolando bugyik, zoknik es polok, valamint a gondosan kivalasztott (1, azaz Egy darab eppenjoram) furdoruha haromszogeben ultem, es kepzeletben mar a hotel "hencsijeben" ittam a haboshaboshaboskapucsinot. vele. aki azota mostansag kezdi a "fejemhez vagdosni" az egeszet... :(

tudom, irtam mar errol, es nem is bofogom fel: keseru.

faj a lelkem. mimoza. bemetszesek. szivargo ver. heg: ott mar eros. akad még "szuz" terulet rajta, az a hely fokozottan serulekeny. nem mindegy, ki adja a szurast. minel kozelebb all hozzad erzelmileg, az okozott fajdalom annal intenzivebb.

nyigok itten, pedig valahol belul, igen, a 21 grammnyi legeslegmelyen mazochista vagyok. szeretem. a fajdalmat is. legalabb erzem, h. vagyok. még akkor is, ha most eppen olyan semmilyen...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ahh, minden tapasztalat jó valamire. Ez mire is...?

Lora írta...

Ne legyél keresűűűű! Tudom,hogy nehéz. Nehéz volt ez úgy magában is, hát még, ha újra és újra előkerül...

Ebben ketten vagytok a hunyok. Nem csak rajtad múlt, hogy mentek vagy maradtok.

És! A tényeken a bazzgatás már semmit sem változtat. Csak rosszabbá teszi a jelent is. A múlt. Amit már nem lehet visszacsinálni.

Meg kell próbálni feldolgozni. És szeretetben lenni, élni. Túl rövid az élet, és fogalmunk sincs mikor lesz vége. Ma? Holnap? Harminc év múlva? Nem tudni.

Egy dolog mi tudható: Szeretni kell és szeretve lenni jó!