21 gramm

mar napok ota olyan semmilyen vagyok. mert faj. igen, nagyon sajog. nem, most nem a fejem, hanem - kitalalod, ugye? - a lelkem. sajnos. en valahova a mellkasom moge teszem ezt a 21 grammnyi kepzodmenyt. van, aki szerint ez a fejben talalhato.

oops!
lehet, h. azert fajt annyira nagyon a fejem a multkor, mert ott is? (ez a felteves eddig nem jutott eszembe.)

a lelek bajaira nem talaltak meg fel gyogyito pirulat. en most lenyelek egy placebot: es igen, akarok rola beszelni!

azuuuuuugyvolt, vagyis ott kezdodott, h. nem mentunk el nyaralni. most. illetve majus vegen, 1 hetre. igen, tudom, en mondtam le telefonon, de a keszuleket ő hozta oda nekem. meg a szalloda telefonszamat is. pedig eppen a nyolc nap/het ejszakara becsomagolando bugyik, zoknik es polok, valamint a gondosan kivalasztott (1, azaz Egy darab eppenjoram) furdoruha haromszogeben ultem, es kepzeletben mar a hotel "hencsijeben" ittam a haboshaboshaboskapucsinot. vele. aki azota mostansag kezdi a "fejemhez vagdosni" az egeszet... :(

tudom, irtam mar errol, es nem is bofogom fel: keseru.

faj a lelkem. mimoza. bemetszesek. szivargo ver. heg: ott mar eros. akad még "szuz" terulet rajta, az a hely fokozottan serulekeny. nem mindegy, ki adja a szurast. minel kozelebb all hozzad erzelmileg, az okozott fajdalom annal intenzivebb.

nyigok itten, pedig valahol belul, igen, a 21 grammnyi legeslegmelyen mazochista vagyok. szeretem. a fajdalmat is. legalabb erzem, h. vagyok. még akkor is, ha most eppen olyan semmilyen...