2008. szeptember 29., hétfő

a boldogság választása


A buddhisták hisznek abban, hogy az ember boldogságra született. Ők így mondják: ha nem tudod, mit tegyél, hogy válaszd vagy sem, elfogadd vagy elutasítsd, kérdezd meg magadtól, hogy boldogabb leszel-e általa. Ha válaszod igen, fogadd el gondolkodás nélkül. Kérdezd meg magadtól azt is - mondják a buddhisták -, hogy mit kapsz ezáltal. Boldogságot vagy kielégülést. Ha boldogságot, válaszd gondolkodás nélkül. Ha azonban kielégülést, gondold meg. Rövid életű, és amikor vége van, csupa rosszat hoz magával: haragot, féltékenységet, negatív érzéseket. Azt válaszd, amitől boldogságot kapsz.

És valószínűleg működik is ez a dolog. De csak azoknál, akik hisznek abban, hogy az ember valóban boldogságra született. ;)


2 megjegyzés:

SA írta...

Ebben, amit írtál nincs különbsék kelet, nyugat, buddhizmus, kereszténység közt. Valami boldogság félét keres mindegyik, akkor is, ha nem központi kérdés egyikben sem. A különbség az, hogy mi a boldogság (vagy a páli nyelvből helyenként annak fordított) fogalomnak a meghatározása. A buddhizmusban a lét vágyától való teljes szabadulás. A kereszténységben az üdvösség. Hú, de abszurd, ezeket a könyvtárnyi irodalomban sem megfejtett dolgokat így egy-két mondatban leírni! Viszont nagyon igazad van. A kielégülés veszi át a posztmodern ember számára a boldogság szerepét. És ebből a szempontból mindegy, hogy a keleti, vagy a nyugati felfogásban nézzük, valami pótszer lesz az igazi helyett. Már azt vesszük észre, hogy a boldogság szó a hétköznapokban a kielégülés szinonímája lesz. És a kielégülés is lassan csak a megvehető élvezetekben való eltelést kezdi jelenteni. A lét így elértelmetlenedik.

smilimano írta...

SA, udv itt! :) igen, tudom, hogy nem budddhizmus-specifikus a boldogsagkereses.

annak _nagyon_ orulok hogy igazat adsz. annak, amiben igazam van, mar kevesbe. :(