Lapszél

Ideje van mindennek, még a könyvmolykodásnak is! A gyorsan sötétedő napokkal eljött a kuckós, melegbe burkolódzós, könyvolvasásos estéké.
Ilyenkor belefeledkezel az olvasnivalóba, falod a betűket, nem érzel éhséget-szomjúságot, mert leköt, odaláncol, bilincsben tart a szöveg. Szinte együtt élsz a hőssel, vele örülsz-sírsz, küzdesz-kínlódsz és bízva bízol. Aztán meglepődsz: nincs tovább. Nem a regény ér véget, hanem a betűk fogynak el félúton. Hiányzik az utolsó rész. Dühöngsz, majd elmosolyodsz: olyan ez, mint az élet. Nem tudhatod, mi lesz a vége...