garantált nevetőgörcs

ha rossz a kedvem, bármikor elővehetem:

egy kis beugrás

Újévre

A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása.
A nemesség nem név vagy hatalom, hanem önmegismerés kérdése: ismerd meg önmagad, s magadban az egész világot megleled.
A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen csak harmónia dolga. (Lao-Ce)

Boldog új évet!

És hogy a hangulat is meglegyen - nemcsak a ma esti, hanem az egész évre szóló -, egy bohókás jókívánságlogó: színes, kedves, hangulatos. szerintem. :)

teszt

Представляешь, ты - Солнечная девушка-погода!

Добрая, милая, ласковая, ты никогда не откажешь в помощи! Согреешь, успокоишь, ты всегда радостна и не унываешь, когда что-то не удается. Внутренне ты светишься мягким, ровным цветом, который помогает тебе жить в этом непростом мире. Молодец, так держать!

Пройти тест

Talán el sem hiszem: ez mind olyan szép és jó, ráadásul igaz is! :) Nem is értem, miért vannak olykor mégis borongós-bús, felbolydult lelkű napjaim...

lapszél

Mostanában keverem a napokat. Pénteken azt hittem, vasárnapot írunk. Reggelizés közben kinéztem az ablakon, és a szemközt lévő szemeteskonténer látványa is ezt erősítette. Kétszer annyi szemét magasodott benne, mint a kapacitása, sőt már körötte is gyűltek a jól megtömött zacskógombócok. Ekkor láttam meg a narancssárga kukásautót, és helyrebillentek fejemben a napok. Ebédeltünk már, de a szemét csak gyűlt. Telefon a szolgáltatónak, megosztottam a látványt a diszpécserrel. „Az autók már visszajöttek” – sajnálkozott. Ám lőn csoda: a konténer kis idő múlva már üresen állt. A napokkal lehet, hogy hadilábon állok, de ilyen jó hozzáállást még nem tapasztaltam. Köszönöm. Ugye, nem csak a karácsony „számlájára” írható?

hó nélküli téli kép

Tegnap este igencsak hideg volt, amikor
jöttem haza a munkából:
vastag köd ült előttem, az úton.

Mára még a sóhajok is megdermedtek,
így aztán nem csoda,
hogy zúzmarás lett minden reggelre.
A fák legapróbb ágacskáját is beborító
fehérség gyönyörűvé varázsolja
a lakótelep szememmel befogható részét.

És ebből nem von le semmit a járdák feketesége, kontrasztjuk kiemeli a fák fehérségét.

A nyírfa talán a legcsodásabb.
Meg a boróka.
És a szomorúfűz...

ámulj és csodálkozz!

találós kérdés, nem nehéz :)

rengeteget gondolsz rá, álmodozol róla; nem tudsz aludni, mert aggódsz miatta; amikor nincs, nagyon keresed; ha éppen veled van, tanulmányozod, mintha nem tudnád, mihez kezdj vele (tényleg: biztosan tudod, hogy mit is?) ; félsz attól, hogy elveszted, hisz ő lehet a veszted; minden örömöd és fájdalmad forrása; de megjósolhatatlan, mit hoz egyik pillanatról a másikra;
ez egy igen könnyen kiejthető, de nagyon nehezen meghatározható szó.
és talán a legfontosabb, hogy lehetetlen nélküle élni...

vajon mi ez?

idézet

Amikor egy Buddha megjelenik a földön, akkor mindig sok "bajt" okoz. De ez ellen nem tehet semmit; túláradó örömét, eksztatikus csöndjét egyszerűen meg kell osztania. Meg kell ráznia, fel kell ráznia az alvajárókat, és persze nem mindig tetszik az embereknek, ha megzavarják álmukat. Ki hálás azért, ha felrázzák álmából? De egy Buddha mindig könyörületből ráz; ha egyszer felébredtél, akkor felébred benned a könyörület is. Ha száz embert megráz, akkor abból tíz, csipás szemekkel pislogva, megsejti a lehetőséget, de csak egy fog tényleg felébredni.
A többi kilencvenkilenc dühösen a másik oldalára fordul. (Sw Yogabeej)

mai – kicsit megkésve, így a nap végén

– Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között.
– És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
– És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó.
– És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget,
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
– És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
– Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
– Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
– És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
– Hogy valóban erős vagy.
– És valóban értékes.
(Veronica A. Schoffstall)

Mindenkinek, aki ellátogat vagy „csak úgy" rám bukkan, békés, boldog karácsonyt kivánok.

„Ma tán a béke ünnepelne,

A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék

Szívükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg...”

(Ady Endre)

karácsonyra

Tavalyi, de most is aktuális:

...emberes hónap: december. Köd, hó, hideg. Korai sötétség odakünn. Meleg? Idebenn. Már ahol. Kinek-kinek. Akinek van hol, ott. Akinek nincs, kincs egy zug is. Ismeretlen ismerősök. Ősök ünnepe, ó, karácsony! Óda. Csoda. Micsoda tett! Szeret. Szeretet. Szeretetünnep. Ajándék ez a nap. Azzá tesszük, ha akarjuk. Ha valóban úgy gondoljuk, hogy szeretnénk. Szeretni. Adni. Szeretetet? Is. Mert kell. Mert csak ez kell. Kellene. Szükség lenne rá. Nagyon-nagyon. Mint egy falat kenyérre. Melegségre. Mindennapi betevőre. Hogy legyen belőle. Mindenkinek. Karácsonykor is. Decemberben, emberien.

idézet, tetszik

To believe is to know you believe, and to know you believe is not to believe.
(Jean-Paul Sartre)

Teszt

Итак, я нарисую вас... На листе тонкой белой бумаги

легким росчерком остро отточенного пера, кончиком смычка, музыкой сфер и нежным яблоневым цветом. Я нарисую вас у высокого распахнутого настежь окна с книгой в руках, с глазами цвета улетающей птицы, печальными и веселыми одновременно. За вашей спиной будут видны снежные шапки гор, сияющие в солнечном свете, и притулившиеся на более пологом склоне пагоды. А на окне по-хозяйски развалится пушистый серый кот.

Пройти тест

és az eredmény:

Итак, я нарисую вас... На листе тонкой белой бумаги легким росчерком остро отточенного пера, кончиком смычка, музыкой сфер и нежным яблоневым цветом.

Я нарисую вас у высокого распахнутого настежь окна с книгой в руках, с глазами цвета улетающей птицы, печальными и веселыми одновременно.

За вашей спиной будут видны снежные шапки гор, сияющие в солнечном свете, и притулившиеся на более пологом склоне пагоды.

А на окне по-хозяйски развалится пушистый серый кот.

És illik rám! Ha kíváncsi vagy, hogy mi, fordíttasd le a jobb főlső sarokban figyelő fordítóval. :)

Tolmács! Kell?

Gondolkoztál már azon, MIRŐL beszélgethetnek – például – a cicák?

szerinted?

érzelem vs. józan ész

Az emberek azt hiszik, a szeretet érzelem. Pedig a szeretet józan ész.
(Ken Kesey)

itt belepillanthatsz a filmbe, és eldönheted: érzelem vagy józan ész! :)

Ha erre jártál, ehhez mindenképpen kommentelj, kérlek!
Az első gondolatot, ami eszedbe jut róla!
Thx! :)

a semmiért cserébe

Semmi sem olyan köztudott, mint hogy nem várhatunk valamit cserébe a semmiért – mégis mindannyian ezt tesszük, és úgy hívjuk: remény.
(Edward W. Howe)

valódi vs. hamis

A valódi és hamis emlékek közti különbség olyan, mint a valódi és hamis ékszerek közötti: mindig a hamis látszik a legvalódibbnak, a legpompásabbnak.
(Salvador Dalí)

mai (és a jövőre vonatkozó) penzum

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehetséges."

„Csak a legjobb elég jó.”

(elhangzott ma, a karácsonyi ajándékos szerkesztőségi és kiadói értekezleten)

Élet

Kereshetünk kifogásokat magunknak, vagy lehetünk egészségesek, lehet részünk szerelemben, hosszú életben, megértésben, kalandban, pénzben, boldogságban.

Mi magunk formáljuk az életünket, rajtunk áll, mit választunk.

Igazán tanácstalanokká akkor válunk, ha rádöbbenünk: rossz döntés volt, amikor az életünk útját nem a saját fejünk szerint jelöltük ki.

mai jóslatom

"A Szellem úgy szeret,

hogy amikor almát kérsz,

biztosra veheted,

hogy nem kapsz hozzá

kígyót."

Itt jegyzem meg:

ma gyümölcsnapom van.

A Szellem,

úgy látszik,

tud valamit! :)

valaki, mondja meg, pls,

mi az, amit ma egész nap dúdoltam!
És nem „megragadt” bennem, hanem előbukkant, feltört valahonnan, mint gejzír.

így hangzik:

dó midó ti ré fá/ fá réti dó mi szó/ szó midó ti ré fá/ fá réti dó.
dó fálá szó mi dó / dó fálá szó mi dó
ti réti dó mi szó/ fá réti dó.

Emlékeim szerint általános iskola hatodik osztályában tanultuk, és valamilyen szános dolog...

Köszönom a segítséget!

szerencse vagy szerencsétlenség?

"Egy kínai történet szerint a parasztembernek egyszer elszaladt a lova a hegyek felé, s hiába igyekezett visszahívni, a ló bizony elszáguldott. Mivel ez volt az egyetlen lova, amivel megművelte a földjét, a rokonok és barátok mind sajnálkozásukat fejezték, hogy ilyen nagy balszerencse érte.

A paraszt pedig csak ennyit válaszolt: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”

Két hét múlva visszajött a hegyekből az elcsatangolt ló, de nem egyedül, hanem nyomában egy tucatnyi vadlóval, s ezeket a parasztember mind befogta. Ekkor ismét eljöttek a barátai, s örvendezve gratuláltak neki, hogy milyen nagy szerencse érte.

Ő pedig megint csak annyit mondott: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”

Néhány nap múlva a parasztember fia lovagolni akart az egyik új vadlovon, amely azonban levetette a hátáról, s a fiúnak eltört az egyik lába.

A szomszédok megint csak sajnálkoztak a szerencsétlenség miatt, de a paraszt most is csak ugyanazt mondta: „Szerencse vagy szerencsétlenség? Azt én nem tudhatom.”

Néhány hét múlva katonák vonultak el azon a vidéken, s minden hadra fogható fiatal férfit besoroztak. Egyedül a parasztnak a fiát nem vitték el a faluból, mert törött lábbal neki nem tudták hasznát venni…”

… és így tovább… mint az életünk.
A titokzatos és csodálatos út egészen az óperenciáig és még azon is túl...

ez a "NA ÉS?" politika

„Néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: Na és? Ez az egyik kedvenc mondásom: Na és? Nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. Sokáig tartott, míg megtanultam, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el.” (Andy Warhol)

P. S. Mától én is alkalmazom majd adott helyzetekben.
Az eredményről - ígérem - beszámolok.

figarónál

Ma fodrásznál voltam, és naaaaaggggggyonnagyon NEM tetszik, amit produkált!

Sajnos.

Most tehát egy elfuserált fejű hp (gy. k.: hülyepicsa) vagyok!

súlyhelyzetjelentés

Na, ezt aztán jól megkaptam:

„objektiven nezve

nem vagy sovany :) ”

Pedig már rengeteget fogytam,

és én is tudom, hogy kell még.

De ilyen szépen,

ennyire finoman és

cizelláltan

még nem mondták nekem,

hogy

nagyondagadék vagyok! :)

Vajon kellőképpen botor is, hogy örülök?

Mármint annak, hogy így mondta.

a szexista – csak azért is !

Azt mondtam neki ma MSN-en, hogy olyan szexista

(mert minden O-rol "az" jut az eszébe!),

mire ő: „éééén? inkább te!! tán olvasnod kéne a blogodat”.

Kérdőjeleimre csak ennyit írt: „igen. nézd meg, miket írogattál.”

Utánaolvastam, megnéztem saját blogom.

Nos, lehet abban valami, hogy az utóbbi (max. 1 honapban) erotikusan „kicsit” talán túlfűtött voltam, de ennek is megvolt az oka: öööő. :)

DE hogy _valóban _ legyen némi alapja az MSN-en kapott, „rosszindulatú” megjegyzésének, beteszem ezt a képet.

Íme, a bizonyság: egyáltalán nem vagyok szexista! :)

Enni vagy nem enni? – Gombóc Artúr dilemmája

Jééééé, ezt kábé tavaly ilyenkor irtam! :)

„Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, táblás csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, étcsokoládé, fehér csokoládé, csokoládés csokoládé!"
Mmm és nyamm! Gombóc Artúr tud valamit.

Bevallom, nem vagyok Artúr, és nem is Békescsabán élek. És tulajdonképpen gombócságom talán még nem is annyira gömbölyű. Vagyis attól függ, merről néznek. Engem. Aki nem Artúr, ráadásul nőből van. Amikor szóba kerül ez a – morfológiámat érintő és felettébb kellemetlen – téma, általában így védekezem: ugyammá, én annyira sokoldalú vagyok, hogy az már szinte gömb! Mert ugyebár a gombóc szó alapja a gömb (vagy fordítva?) – ha már a morfológiánál tartunk!

Azt is be kell vallanom, hogy sok-sok somlói galuska lecsúszott a torkomon addig, míg pontosan tizenhat évvel ezelőtt üzleti útra utaztam Békéscsabára. A gasztronómiai élmény nagyságát azonban mi sem jelzi jobban, mint a tény: a tárgyalásról már fogalmam sincs, a résztevőkre is csak hellyel-közzel emlékszem, de az íz, AZ a finom aroma máig él bennem.

Négyórás autózás után értünk a viharsarki megyeszékelyre, mert mintha korcsolyapályán haladtunk volna. Szél fújt, hó esett... és az ünnepek helyett mindenféle sószóró és hófúvó gépek jöttek velünk szembe. Békéscsabából én csak egy nagy térre emlékszem, ami tele hóval-jéggel, es jobboldalt egy étterem, a Fiume. Mint a sors küldötte: a megfáradt vándor menedéke, kikötője. Ázott-fagyott varjak tértünk be, én a legbelső sarokban lévő asztalt választottam – nem is én lettem volna, ha nem ezt teszem! Bár volt leves, második-harmadik fogás, bennem a desszert hagyott csak nyomokat.

De olyan mélyeket, hogy azóta nálam ez a somlói galuska etalonja.

Milyen volt? Krúdynak kéne lennem, hogy kellő érzékletességgel képes legyek leírni az ízeket, ám a Mesterrel nem szeretnék versenyre kelni. Gombócartúr létemnek megfelelően sok másikat megettem már, de azt az ízharmóniát azóta sem érezték ízlelőbimbóim.

Azt is mondhatom: ahány városban járok, desszertnek mindenütt a somlóit választom. De valahogy a Joyce Ulyssesében felbukkanó ízélmény-hasonlóság nyomokban sem tér vissza. Szerintem a Fiume titka valahol a csokoládéban rejlik. Nem túl édes, ám nem is keserű, és mégis csokoládé.

Olyan csokoládés csokoládé. Afféle modernkori manna. Amit lehet szidni, fanyalogva nem enni, de kéjes élvezettel majszolni és dicsérni is.

Csak megjegyzem: a cikk megírásakor egy egész tábla 75 százalékos kakaótartalmú narancsízű étcsokoládét termeltem be. Enni vagy nem? Számomra nem kérdés...

találtam

"én az akarok lenni, aki akkor voltam, amikor az akartam lenni, aki most vagyok"

(by Geszti Péter)

nomármost: ez annyira frappáns és jól is hangzik. és én azt hittem, hogy értem.
de: rá kellett jönnöm, hogy talán mégsem annyira.
vagy mégis?

nem tudom, ma nagyon szőke voltam egész nap (vagyis tegnap, hiszen már _ma_ van!)

Mikulás

én azt kértem a Mikulástól, hogy nyugtasson meg, ne fájjon a gyomrod, és önfeledten örülj minden jónak, amit a zsákjából neked ajándékoz.

Ja, és persze a Hunnyról se feledkezz el... :) Jó lesz az még jövőre is! :P

P. S. 3LKOM rlz!! :) és ezt komolyan gondolom.

You Are 70% Psychic

You are pretty psychic. While you aren't Miss Cleo, you've got a little ESP going on. And although you're sometimes off on your predictions... You're more often right than wrong So go with your instincts - you know more than you think!

valami ilyesmi

So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season'd showers are to the ground;
And for the peace of you I hold such strife
As 'twixt a miser and his wealth is found;
Now proud as an enjoyer and anon
Doubting the filching age will steal his treasure,
Now counting best to be with you alone,
Then better'd that the world may see my pleasure;
Sometime all full with feasting on your sight
And by and by clean starved for a look;
Possessing or pursuing no delight,
Save what is had or must from you be took.
Thus do I pine and surfeit day by day,
Or gluttoning on all, or all away.

(Shakespeare, LXXV. szonett )

életemben első

megkóstoltam, sőt megettem (1,5 kocka kivételével) egy egész táblát.

nekem ízlett, és semmi erőset nem éreztem (neki nem).

basszus, ha tudom, hogy nem tetszik neki, akkor is megveszem, de pluszban még két táblányi 70%-os Tibi csokit vásároltam volna...

tanulság: 2. (bár lehetne a numero egyes is akár)

Mottó: „Do or do not. There is no try. ”

Luke: All right, I'll give it a try.
Yoda: No. Try not.

Do... or do not.

There is no try.

Döntöttél. Ami nem jó neked, azt ne tedd meg. De ne próbáld nem megtenni.

Azt tedd, ami jó neked. Ha pedig jó (volt), akkor ne filózz, ne lelkizz rajta, hiszen megtörtént. Meg nem történtté már nem teheted.

Döntöttél. Választottál valamit. Szabadon, befolyásolás nélkül.

Tudod, ismered: „Carpe Diem!” – ha csak erre gondolsz, már megnyugodhatsz.

Teljesen feleselges emésztened magad olyannal, ami felemészt téged.

Ha megte(he)tted azt, amiről úgy gondolod, hogy "nem lett volna szabad", ez a világ legnagyobb szabadsága.

Miért bankódsz hát?

Úgy érzem, ezzel engem ignorálsz / negligálsz, pedig tudom, hogy tudod – és tudod, hogy tudom –: nem voltunk / vagyunk / leszünk (?) egymásnak közömbösek.

Hogy a szavaiddal eljek: „B+” , pls!! :)

tanulság: 1.

Merj szembenézni a saját tükörképeddel!
Ez az első lépés a talpra álláshoz.

Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett.

a blogszünet után...

... is van élet. Sőt.

Úgy hiszem, most már nemigen tudnék több könnyet elsírni. Kiöntöttem magamból szinte az összeset, kifacsaródott belőlem (mint... khm!).

Pedig tkp. minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg vagyok elégedve (tedd múlt időbe)!

és mégis. fáj. kibaszottul fáj. hogy pontosan mi?

érzem, hogy hiába adtam neki az összes, bennem lévő szeretetet, az csak a szeretetjéghegyem csúcsa volt, és még mindig túlcsordulok. amennyit képes volt, elfogadott ebből. és viszonozta is.

de mégis. fáj. valami, ott legbelül, a léleknek nevezett bugyorban.

(ne keress összefüggést, pls, csak (els)írom, ami kijön. mert ki kel jönnie. ha nem most, valamikor úgyis)

nem tudom, _most_ mi a bajom, hiszen _ott/akkor_ úgy éreztem: BOLDOG vagyok.

tanulság: ??????????????

szolgálati közlemény

nem bizonytalan ideig, de most pár napig nem leszek netközelben.

vajon hogy bírom ki, én, aki teljesen addict vagyok??

:)

majd elmondom! :)