most annyira ez jellemző rám

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak – amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

(in Stephen King: A remény rabjai című novelláskötete)

az első mondatok...

– Hova a hétmérföldes miacsudába  tettem a távolbalátós szemüvegem? Igen, igen, a messzire látósat – kérdezte a legkisebb manólányt, Minimanót a nagypapa.
– De nagyapó, mi az a miacsuda? – kacagott Minimanó.

ismét eltávozott egy EMBER

forrás: a 168Óra


Hosszú betegség után, életének 76. évében Budapesten elhunyt Popper Péter. Bár az utóbbi időkben folyamatos orvosi kezelésre szorult, az utolsó napig dolgozott.

Popper Péter levele

 Barátaim, fiam, lányom, szerelmeim, munkatársaim, szétszórt rokonaim, akik még itt-ott megtalálhatók vagytok, Magyarországon és a világ legtöbb országában, egyre magányosabban és egyre öregebben. A történelem által széttaposott öt nagy család, a Popperek, a Mandelek, a Najovitsok, az Ádlerek és a Buriánok maradványai. S a periférián még a Spitzerek. Kik ezek az emberek? Főként magyar, német, cseh, erdélyi származásúak, akikből az első világháború idején a honvédség hősei, majd a fasizmus alatt a zsidóság halottai lettek.

Márai azt kérdezte: össze tudod-e rakni még a Margitszigetet? Én azt kérdezem: össze tudod-e még rakni a családot, engem? A nagypapákat, a nagymamákat, az unokatestvéreket, az orvosokat, a rabbikat, az Aréna úti meg az apostagi és az Ercsiben egykor működött zsinagógát? A péntek estéket, a hosszúnapot, a purimi és a hanukai játékokat.

S mert a közelmúltban történt valami velem, megkérdezem: vajon jól emlékszem-e Lucifer kérdésére Ádámhoz? Nos, vitéz uram! Nem borzogat egy kissé furcsán a torz képű halál hideg szele?

És én felelek: borzogat.

Nagypéntek éjszakáján túlságosan hirtelen és agresszíven ért az, amit Déry a végzet végső ebtámadásának nevez. Szívroham, gyomorvérzés, vesevérzés, általános ízületi gyulladás egyidejűleg. Intenzív osztály, dialízis és mindmáig tartó folyamatos beszélgetés a halállal. Várjuk meg, amíg néma csend lesz közöttünk.

De addig – kérem megértéseteket – igyekszem eltűnni az életetekből. Kol Nidré könyörgésének megfelelően minden esküt, fogadalmat, elkötelezettséget érvénytelennek, tévedésnek nyilvánítani.

Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom, intenzív osztályon fekszem. Mit csinál ott? – kérdezte. Haldoklom. Kis szünet. Majd: különben hogy van? Különben?

Különben jól vagyok.

Péter

megkönnyeztem. a  vége pedig annyira jellemzően Popper Péter-es....

időjárás-jelentés

esős-borús, napos-esős, esős-napos, feketefelhős-napos, napos-szakadóesős, most pedig éppen dörgősvillámlós-napos.
szerintem mire pár percen belül munkába indulok, szakadóesős-feketefelhős lesz, azaz szarrá ázom, de sebaj! :)

A költészet napjára – is

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e
jelet vonja s vigyáz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

ki lesz a századik?

tényleg nem a számszakiság okán, hanem csak úgy.
mert kíváncsi vagyok.
sajnos ez velemszületett alapvető hibáim egyike... :)

tavaszünnep

legyen annyi locsolód, amennyit szeretnél,
adjál piros tojást, akinek szeretnél,
akkor se félj, ha elfújna a hideg szél,
de vigyázz, túl sok mindent ne egyél
összevissza, és tán ittál, de ne tántorogj,
és részeg se legyél

****
örülj, ha nap süt,
nézd bátran, nem vakít el
szivárványfelhő

csak úgy, hirtelen, a semmiből

jönnek a dallamok, bele a fülembe, majd onnan kifelé a számon keresztül, bele a világba.
miért?
miért éppen az Aida bevonulási indulója tör elő belőlem?
csak úgy, hirtelen, a semmiből...