egy nem találkozás margójára

létezik, hogy az élet egyik legkomolyabb problémája, hogy a lelked olyan szavak feszítik, amelyeket nem mondhatsz el annak, akinek szeretnéd?

és az elképzelhető, hogy az igazi boldogság csak azért nem ért el hozzád eddig, mert olyan nagy, hogy csak kis lépésekkel képes közeledni?

tükörben

ciki vagy sem, de amikor a liftbe* lépek, 

mintha Esterházy Péter nézne vissza rám a tükörből.

update: na jó, nekem barna a hajam és több benne a görbület, a csigakunkor, de ezt leszámítva félelmetes a hasonlóság

* igen, a bokatörésem óta a cégnél lifttel megyek a III. emeletre 

  

húsz éve

ma történt, percre pontosan, éppen húsz éve

talált szavak

Talált szavak

akarom vagy nem, tudom:

elveszítem egy napon

ellentétet vonzó vagyok  

süvítő szélben fák hajlonganak  

feltolul bennem szóforgatag

nincs bennem harag

hangtalanul és hangosan szidom 

magam, miért akarom

őrizni és eldobni dalom

midőn lazán összefonódunk, meg-

hipnotizál félmeztelenséged

érzem keménységed

finom örlemény lesz testünk 

mint kőkemény 

tollal karcolt költemény   

hordozhassalak-e magamban 

kérdezem, levélszemétnek sorsomban

nincs helye azonban

akarom vagy nem, tudom: 

megtalálom egy napon

romantikus alkat vagyok

hideg borzongás helyett 

a gondolatba testem 

forrón beleremegett

kérdések

még csütörtökön akartam írni erről, aztán mégsem. most pedig mégis.
azon gondolkodtam akkor este, hogy mikor lennék jobb munkaerő, kolléga, önmagam, stb.

- ha az MTA szabályai szerint kizárólag "csak" javítanám az elém kerülő betűfolyamot?
- vagy ha értelmezve olvasok, és az előttem lévő szóhalmazokban lévő buktatókat elsimítva gördülékennyé teszem  kolléganőim/kollégáim opuszait?
- esetleg ha telefonon "zaklatom" őket egy-egy vélt/valós bakijuk okán?

mindenesetre mától egy hétig nem leszek betűfolyam- és szóláncközelben...
reszkess, bmb kolléga (is)!

négyhetes kontrollvizsgálat

 

azért van abban valami egészen abszurd (talán), hogy tegnap, a négyhetes kontrollvizsgálat újabb röntgenfelvételét a monitoron nézegetve, és gondosan elmutogatva-kinagyítva rajta a kritikusabb részleteket, a baleseti sebész pajkosan rám kacsintott, és imigyen szóla: – Még négy hét, és akár dolgozhat is, szépséges kisasszony!

(ebben nem az utolsó két szó volt a furcsa - hiszen meglehet, koránál fogva rosszul látott -, hanem  
1. a korrekt magyarázat, hogy hol volt a törés, hol/hogyan forrt össze, stb.
2. a "még négy" hét múlva időtartam-megjelölés a munkába állásomat illetően. hálából nem mondtam el neki, hogy már az első hét után dolgoztam...) 

a legközelebbi kontroll napja: június 21., kedd

keljfeljancsi fogkefe? fogkefe keljfeljancsi?

itt találtam, és azonnal vevő lennék rá, ha tudnám, hol lehet kapni!
beleszerelmesedtem, és kell nekem egy (-két) ilyen.
aki tudja, hol/honnan/hogyé', kérem, jelezze! :)

a bal bokám való világa, avagy kép 18-as karikával! :)

mondhatnám, hogy vigyázat, sokkoló képek következnek, és csak az erős idegzetűek nézzék, ezzel szemben mondom is, ám csak egy kép a ma reggeli bokavalóságból.
íme, la, az egyhetes főszereplő:

már színesebb a kép

kábé ez a színvilág jellemző már.
haladok.  
hiszen fel-feltűnik a sárga.
csak ne fájna!

szivárvány

igaz, nem a  klasszikus sorrendben, de  ha jól látom, a bal lábfejem, a bokám környéke (sőt a lábszáram egy része is) a szivárvány szinte összes színében pompázik.
kivételt képeznek a világosabb árnyalatok.
látványnak eléggé bizarr, viszont lehangoló.
ó, csak a sárgát látnám, már!