és lőn világosság?

bevallom: sokáig csak feszítette a lelkem, sokat töprengtem, néha még talán könnyeket is ejtettem, mert nem értettem.
nem értettem, miért van az, hogy egy rosszkor, ámde ártatlanul feltett kérdés véget vethet a barátságnak.
nem oly' régóta meg  azon filózom, hogy vajon igaz barátság volt-e az, melynek egy rosszkor, ámde ártatlanul feltett kérdés véget vethet...

az én Caminóm...

akit érdekel, hogy' alakul(ok), mi történik velem, és mit teszek az Út érdekében, jöjjön ide!

lépésről lépésre

a leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik - valahogy így hangzik egy kínai közmondás.
nos ennek szellemében (is), no meg mert már régóta nagyon szeretném, egyre jobban pirosodik az elhatározásom, miszerint el kéne indulnom, és végig kellene járnom a Caminót.
igen. lenne mit végiggondolnom.
mikor lenne a legoptimálisabb szerintetek évszakidőpontilag?

a mai nap szavai

"intellektuális horizont"
mit tagadjam: amikor hallottam, hirtelen felindulásból elkövetett kacajban törtem ki.

legyen jobb 2012, mint az előző év volt

Szerelem volt ez?
Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
szívnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré válni, s bár egy éjre
vállalni a jövőt.*
(Illyés Gyula)

*kiemelés by me

boldog karácsonyt mindenkinek!

Ezt teszi a karácsonyfa: furcsa kis érzelemkapukat nyit meg az emberben...

tegnap.ma.holnap

"Minden tévedés helyrehozható" – ez a mára kiszabott kínai horoszkóp szerinti mantrám. most már "csak" egyet kell tennem: a napi történeseket úgy megélnem, hogy helyrehozhassam a tévedéseket (tévedéseimet). 


ajjjaj, most lefekszem aludni, és izgatottan várom a holnapot, mely már ma van.
(erről egy 1985-ös olvasmányélményem jut eszembe: "Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél.")   

szabadságon két hétig!

hát, legyen!
panem et circenses...
bár ez nem egészen hű metaforája annak az állapotnak, amit a magam mögött hagyott napok jelentenek majd az elkövetkezendő 10 munkanapban.
a kenyér biztosan meglesz (jelen esetben a munka a társamnak), abban pedig nagyon bízom, hogy cirkusz nem lészen.

rám pedig ma délelőtt gyomortükrözéses encsembencsem vár, és az egész hét szoros táncrendű orvoslátogatással telik majd. a fáradalmait max. az utána következő öt napban heverem ki. ha egyáltalán.  

dolgozni csak pontosan, szépen... érdemes?

hogy mért nem tudom befogni a számat, amikor érzem, hogy szavai az utolsó utáni cseppek?
és mért hagyom magam sodorni a feszültségspirállal egyre tovább és tovább, felhozva a bugyrokba rejtett vélt-valós sérelmeket?
és a többiek mért hallgattak, hiszen tudják, hogy nagyobbrészt nekem van igazam?

basszus, lehet, hogy kirúgattam magam...????

máris mikroméretű a gyomrom, ha arra gondolok, hogy ma délután fél kettő körül a cégnél leszek.

DISC index, avagy a csapatépítés eredménye

természetes stilus:       felvett stílus:
D=56                         D=25
I = 60                         I=60
S=32                          S=32
C=88                         C=74

a többiről (talán) majd később