ha(ra)ngok

azért volt valami furcsa és megmagyarázhatatlan misztikum abban, amikor ma a lélekharang és a Nagytemplom delet jelző hangja szinte egy időben szólalt meg, mi pedig talpig feketében álltunk a sírfal előtt.

(azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a ceremónia végi búcsúztató szavakat a repülőnapra készülő légmadarak visító hangja hallhatatlanná tette... )

kócsi voltam

„Hogy bizonyság vagy erre, /legalább azt köszönjed."

(J. A.: Tudod,hogy nincs bocsánat  1937. július-augusztus)

ínségesebb időkre

olyan jó lenne, ha el lehetne tenni a tűző nap melegét, a feleslegesen töltött perceket, órákat azokra az időkre, amikor szükségünk van rá, mert  fázunk, vagy sürgető feladatok előtt állunk.

ötletek?

kócsolás előtt

én: mitet is?
J.:  ...hogy kellesz, sokat érsz és számítasz, akinek van szeme, átüt rajtad a kedvesség, mélység, tisztaság, lélek -soroljam még? akkor elhiszed?
én: hááát .....?????

hőség. riadó!

napok (hetek?) óta pokolbéli a meleg.
inkáb hidegpárti vagyok - mondván: ha fázom, még mindig magamra tudok venni valamibármit, ami melengeti habtestem -, így talán elképzelhető, hogyan élem meg ezt az időszakot.
panel, délnyugati fekvésű 3 ablak, kereszthuzatos légmozgás nem lehetséges, az ablakon a forróság dől be, a falak meleget árasztanak, a nap visszaverődik a környező háztömbökről.
kutya meleg(em) van, zuhanyzás után akár kezdhetném újra az egész műveletet, törülközéskor már folyik rajtam az izzadság.
pillanatnyilag egy szál fehér lepedőbe csavarva ülök a gép előtt, és úgy érzem magam, mintha szaunában lennék.      
nem a lepedős fíling okán. minden pórusomból víz tör elő. még az ujjam hegyéből is csöpög...

tanmese

d mondta nekem ma MSN-en az előző poszt és a langyos szarban levésem kapcsán

"Az aranysas

Valaki talált egy sastojást és betette a kotlós alá. A kis sas csirkékkel együtt kelt ki ,és azokkal is nőt fel .A sas egész életében azt tette amit a baromfiudvar csirkéi tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy kukacokat és rovarokat találjon. Kotyogott és kotkodált. Alkalmanként szárnyát verdeste és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is .
Elvégre egy tyúktól csak ennyit várnak, nemde?
Teltek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította. Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóit:
 - Mi az ott fenn?
- A sas, a madarak királya - válaszolta az egyik -, de ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.
A sas nem gondolt rá többet.
Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik ."
(Anthony de Mello)

pesszimista puzzle

már tegnap sem voltam az igazi, mára pedig több darab hiányzik a puzzle-magamból.

magam vagyok
nagyon
igen ... hagyom
hadd folyjanak, még ha nem is a viaszosvászonon
fehér gombócok köröttem
papírból zsebkendők
fából vasparipa?
halomban

intézkedések napja

a mai napon kétszer mentem le hídba*:
1. a temetkezési vállalkozó száját elhagyó szemérmetlenül magas összeget hallva, ugyanakkor a rezzenéstelen arca látványától
2. az ügyintézéses nap végén, egy közvélemény-kutató lányka őszinte megdöbbenésekor, midőn a koromat (10-15, 15-20, 20-25, 25-35, 35-40 45-50, 50-60, 60-) saccperpocak meghatározva két kategóriával fiatalabbnak jelölte be, és automatikus helyesbítésem őt is padlóra küldte.

* és egyszer sem avattak fel!  

tegnap valami volt...

... a levegőben. vagy legalábbis lehetett ott, benne olyasféle, amitől az idősek eltávoztak*.
nem a boltba vagy vidékre-külföldre.
inkább oda, ahonnan még senki nem jött vissza, s az örök világosság fényétől sem napszemüveggel védi magát az egyszeri halandó.
igen. oda, ahol a csonkolt lábú (talán) ismét tud szaladni is,
oda, ahol a majdnem vak (talán) újra a színekben gyönyörködik,
oda, ahol (talán) minden jó.
talán.

* július 12-én a kórházi szobában "egyeske" 11:15-kor, anyósom délután 4-kor, "ketteske" pedig 17:15-kor hunyt el.
felszabadítva ezzel egy teljes lakosztályt. az elfekvőben...