ebéd helyett

o: - egyél te is valamit, van kaja bőven!
ő: - áá,  nekem elég az is, ha látom, hogy te eszel
o (kapásból, mondhatni csípőből tüzelve): - rendben. akkor ezt talán bevezethetjük holnaptól, ebédnél, pölö
ő: - basszus, kell nekem kedvesekedni egy picit!

szó.játék

- jártál valamikor nemrégen nálam?
- ó, már régen nem

kalap és kefe

a náthámat gyógyítandó kaptam tegnap tanácsul: enyhébb változatra kalapkúra, az erősebbre a kefekúra az orvosilag javallt gyógymód.
nem tudtam mibenlétük, de jó orvos elmagyaráz:
a kalapkúra hozzávalói:
 - 1 kényelmes ágy lehetőleg meleg takarókkal
 - 1 üveg rum
 - 1 kalap 
 kivitelezése:
 - a kalapot elhelyezzük az ágy lábához
 - az üveget a szánkhoz emelve lassú kortyokkal beszlopáljuk tartalmát, a rumot, az utolsó cseppig
hatása:
- amikor az eredetileg 1 kalap helyett 2 kalapot látunk, kúránk eredményesnek mondható

kalapom nem lévén, de még egy nyamvadt bézbólsapim sem (egyébként is milyen snassz lenne a kalapot egy sapkával helyettesíteni?), úgy gondoltam, hogy talán költséghatékonyabb, ha a kefekúrát választom.

a kefekúra hozzávalói:
 - 1 kényelmes ágy lehetőleg meleg takarókkal
 - 1 üveg rum
 - 1 darab tű (a varródobozból)
kivitelezése:
 - a tűt elhelyezzük az ágy lábához

 - az üveget a szánkhoz emelve lassú kortyokkal beszlopáljuk tartalmát, a rumot, az utolsó cseppig

hatása:

 - amikor az eredetileg 1 darab tű helyett kefét látunk, kúránk eredményesnek mondható.

kedves d. és T, szerintetek mekkora az a piamennyiség, amennyitől én kettőt látnék bármiből is?  

összezavarodott a világ az én hétfői mosolygásom nélkül is

na jó, beismerem, mosolyogtam. reggel. de csak éppenhogy. épphogycsak.
alig.
testem elönté, mint a zőrültzúgvabőgve.
láz.
nem a harminchat fokos,
hanem a majd' negyvenes.
bedugult orr
fájó-kaparó torok
miért is ne?
hiszen mától nem dolgoz,
szabadságon vagyok.

miért?

mért van az, hogy az ecetszag semmivel sem tüntethető el?
esetleg ecettel?
mint kutyaharapást szőrivel?

álomkórban

szégyen, avagy sem, ma 17:05-kor keltem fel. igen. délután 5 óra 5 perckor!
a háromszori pisiléstől eltekintve, amit zombi üzemmódban abszolváltam, elemi erővel vonzott/húzott magához vissza az ágy.
én pedig - mert megtehettem - mindahányszor engedtem a puha erőszaknak: visszahengeredtem, belegöngyöltem magam a még meleg takarómba, és pillanatokon belül már tetában is voltam.
az hagyján, hogy elaludtam, de ugyanabban az álomban találtam magam, ahonnét a pisilés kirángatott.

vallomás

mostanság gyakran kérdezik tőlem, miért csinálom ezt, minek irom a blogot, gyűjtögetem a feljegyzéscetlijeim. az első, igen, a legelső könyvemhez. természetesen örülnék a sikernek, és kéne a pénz egy laptopra is. de mindez csak másodlagos.

vannak ennél fajsúlyosabb és komolyabb okok is.

tudom, hogy milyen egyedül lenni, és tudom, milyen érzés zsákutcába futva holtvágányra érkezni.

és tudom, hogy sokszor mennyire nehéz őszintén beszélnem magammal, és elismerni/beismerni hibás döntéseimet. 

tudom, hogy el akarom mondani, és észrevehetővé akarom tenni ezeket a dolgokat.

nem tudom, sikerül-e.

de törekszem rá....  

remény és halál

szeretnék remény lenni.
mint tudjuk:
a remény hal meg utoljára.

nem szeretnék remény lenni.
mint tudjuk:
a remény hal meg utoljára.

jó lenne, ha tudnám, mi szeretnék lenni...

orvosos nap, best before

orvos 1:
ma pedig kiderült, hogy nem borul be.
voltam nődokinál, minden rendben. sőt.
aki nap mint nap, s napjában többször is lát  (érett) petesejtet, úgy nézi az UH képernyőt, melyen éppen az enyém fekete korong.
mint amikor csokiscsokisütit nézek. vagy egy könyvbe szippantva azt az igazi, néha már elveszettnek hitt "könyvszagot" (ami egyáltalán nem szag, hanem igenis illat!) érzem.
mint amikor egy gyerek csodálkozik valamire.
szinte tátott szájjal. lelkendezve. és valóban annyi idős? annyi amennyi.
ez egy csodálatos petesejt!!!!!!!!!      
kár, hogy most. és így. de azért  mégiscsak jó. bár nem hír, hogy megtudom: eddig sem rajtam múlt. de elmúlt. már késő.

orvos 2:
üzem-egészségügyileg is OK vagyok.
szavatosságom 2011. január 21-éig érvényes.

SMS

azért van abban valami különleges, megmosolygogtató, már-már földöntúlian mágikus, hogy bé éppen akkor hívott, hogy érdeklődjön az "eredményről", amikor az SMS-t kreáltam. Neki.  

fingerszkrossziszforme, pls!

S. O . S.
kettőtől a sorsomról/sorsunkról döntenek.
igaz, velünk együtt,
de félő, hogy már előre
lejátszott a menet!

gondoljatok ránk/ rám léccci !

valahol most

valahol  most

éppen ebben a pillanatban

valaki valamit életében először tesz

és van, akinek ez sikerül

ám akad olyan is, akinek nem nagyon

jó, ha emlékszel erre, amikor te magad csinálsz valamit

valahol most

ebben a pillanatban, de egy másik helyen

valaki valamit utoljára csinál

van, aki tud erről, és akad, aki nem

megéri erre is gondolni, amikor eltervezel valamit

valahol most

valakit elfeledtek, elfelejtettek örökre

és valakire, akit már régen elfeledtek, visszaemlékeztek
mit ér az épp aktuális sérelmünk és ellenségeskedésünk ennek fényében?

valahol most
győz az örökkévalóság fölötti pillanat
a pillanat állandóan tart, az örökkévalóság mindig létezik

zuram

jaj, elnézést mindenkitől, aki aggódni kezdett miattam az előző poszt olvasásakor.

a hiúságomnak igencsak jólesett, de az igazsághoz tartozik, hogy a zuramról volt/van szó.
lassan 2,5 éve munka nélül van, ami nem vidám dolog. nekem sem az. és a legelkeserítőbb, hogy valóban mindent megtesz, ám mégsem jön össze neki.
valamit biztosan rosszul csinál.
hogy mi az, előttem rejtély...  

akut(tá vált) depressziós vagyok

nem értem, pedig szeretném megérteni. nagyon.
és mindenki  másnak nekem kell(ene) elmagyaráznom. de nem megy, nem tudom.
hiszen nem értem.
  

nem_álom_kór

ma, az ebédet követő kávé kortyolgatásakor szinte leküzdhetetlen vágyat éreztem.
mondom: szinte.
ugyanis álomba szenderülés helyett el kellett mennem.
dolgozni.
és most, hogy sokan már az igazak álmát alusszák, én nem.
mert nem vagyok álmos.

niagara

szerda délelőttől újra niagara.
már az első perctől.
ma szombat este, sőt lassan vasárnap, és az intenzitása nem csökken. sőt.
mikor lesz ennek végre
végérvényesen vége?

így érzek most

Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned - elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak - kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart zokogásban és hüppögésben, és mindez nem is szól senkinek. Nincs kar, hogy átöleljen, nincs hang, hogy azt mondja: jó, jó. Aludj és felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a szörnyű, új függetlenségben a veszedelmes, intő fájdalmat érzed, a kevés alvás és a túlfeszített idegek játékát és azt a sejtést, hogy ezúttal a kártyákat ellened rakták, és a halom egyre nő. Kijárat kell és mindet plomba zárja. Éjjel-nappal a magad csinálta sötét, szűk börtönben élsz.


Sylvia Plath

Sziszi

Sziszi kutyus nagyon jól nevelt négylábú.
pisi csakis az utcán
ugatás egyáltalán
örömében farkot csóvált
- csóvált? propellerezett -
mosolyhiányos arcra nevetést festve
terápiás szőrpamacsként
nagyon jól viselkedett

köszönjük, bé!

ő még csak most (2x) 14

sok-sok év után megnyíltam valakinek,
nem oly sok éve megnyílt nekem valaki
akivel gyakran szavak nélküli
mégis teljes értékű beszélgetésnek
vagyunk önmagunk is tanúi
mi örülünk egymásnak, míg környezetünk
nem mindig érez hasonlóan velünk
a kettőnk közti érzés kékhold-gömbölyű
őszinte-fájdalmas-gyönyörű


boldog születésnapot, Bé!

saját kezűleg készítettem neked ajándékot.
bevallom, nem ment könnyen, mert az olló gyakran mást akart, mint én, de íme a hóesés legjava. válassz közülük!
  

szilveszteresti pizsamaparti

igen, erről is akartam, a napsorrendet felcseréltem, de talán nem okoz nagyobb keverkavarodást, mint a tegnapi, munkahelyi kérdéssorozatom, mely folyamatosan a holnapi napra irányult. (de most akkor milyen nap lesz is holnap?)  

felkeltem 31-én úgy 11 körül, (t)ettem-(v)ettem, olvasgattam, elálmosodván fél hat tájban ledőltem, és úgy elaludtam, mint aki fél 11 tájban ébred csuromvizes álomból. irány a zuhanyozó, pizsama, fogmosás, majd rájöttem, hogy jéééééé, ma van a zév utolsó napja, tehát marha vidámnak "illik/kell" lenni. ezért hát odaültem a zuram mellé a tévé elé, és néztem. nem a zuram, hanem a dobozt. nem tudom, mi volt benne. egyszer csak hirtelen megjelent egy analóg óra a képernyőn, gyors KÖLYÖKpezsgőtöltés a két, odakészített kehelybe, és szerintem még azt sem mormogtam, hogy boldogújévet, dőltem be az ágyba. azaz dőltem volna, ha a zuram nem teszi be a Táncoló talpak c. DVD-t, és végignéztem. aranyos volt. igaz, néha féltem, de én már csak ilyen vagyok.

szilveszterezni (értsd bulizni) életemben összesen talán 2x voltam: egyszer még az egyetemen, harmadéves koromban, illetve ....... és már kb. 3 perce ülök és bámulom a billentyűket, de nem jut eszembe több, tehát valószínűleg a "talán" maximálisan helytállóan szépíti a hihetetlent.

valóban nem vagyok egy bulizos alkat, szerintem igazán mulatni sem tudok. vagy az is lehet, hogy a körülmények, az élet, a sors nem hozott még olyan lehetőséget, melyben önfeledten úgy istenigazából bulizhattam volna. nem tudom, mindenesetre van, aki tudja rólam, hogy szeretném megtapasztalni legalább egyszer a részegség mámorát. hogy miylen az, mit érzel olyankor. még ha a macskajaj nyávog is másnap, nem mondtam még le ebbéli tervemről. de egyedül - mint annyi sok minden  mást - ezt sem az igazi megtenni. alkalmi (?) kisegítő(k) jelentkezését várom. ki tart velem ki jóban-rosszban, sörben-borban-bélizben-martiniben-jégerben....?
mindez kikívánkozott már nagyon. kibuggyant.

a szilveszterre visszatérve. egyáltalán nem volt bulizós, viszont annál pihentetősebb :)

még ma van

hirtelen nem is tudom, milyen nap van/volt ma, mert dolgoztam, viszont vasárnapi fílinggel, de a hétfői újság helyett szombati készült... brrrr!
ez az (egyik) átka az egysimaegyforditott rendszerű munkának.